“A legfontosabb, hogy mindenki a földön maradjon” – nagyinterjú Szénay Péterrel

4 bajnoki mérkőzés: 3 győzelem, 1 vereség! Kijelenthetjük, hogy a várakozásnak megfelelően kezdte a tavaszi idényt NB III-as felnőtt labdarúgó csapatunk. Az egyetlen vereség – “csak rajtunk múlott” – még most is bosszantja szakmai igazgatónkat, Szénay Pétert.

– Az elmúlt két fordulóban már magabiztosan nyertünk! Mondhatjuk, hogy most már rátaláltunk a helyes útra, összecsiszolódott a csapat?

– A legfontosabb, hogy mindenki a földön maradjon. Az ősszel a Salgótarjánban szerzett győzelem után is éreztem, hogy korai az ünneplés, mert sokan elhitték, hogy utána már minden megy magától, s a végén 8 ponttal zártuk az idényt. Látni, hogy most már jobb a hangulat, de nekünk hétről-hétre kell készülni, és csak a soron következő mérkőzésre figyelni. Sajnos még most úgy érzem, hogy van néhány sértődőtt játékos.

– Te mennyire vagy elégedett a csapat játékával és hozzáállásával?

– Őszintén megmondom, hogy a Tállya ellen nem játszottunk a elképzeltek szerint, de lehet, hogy az első bajnoki mérkőzésen többet izgultunk a kelleténél, görcsösek voltunk a túlzott győzni akarás miatt. A sajóbábonyi pontvesztés még most is idegesít, mert én úgy látom, hogy a kezünkbe tartottuk a három pontot, melyből a végén egy sem lett. Ott kirobbantak olyan dolgok is amire nem gondoltam. Ezért is a Salgótarján elleni mérkőzés előtt nem a legjobb hangulatban ment a csapat a pályára, de ott mindenki megmutatta, hogy összetartunk és csak egy célunk van. Putnokon változtattam a játékrendszeren és az összeállításon is, aki ott lehetőséget kapott betartotta a rábízott feladatot. A múltheti vendégjátékunk jól sikerült, de még van mit csiszolni.

– A putnoki meccs után a szurkolók a stadion előtt várták és éltették a csapatot! Mit szólsz ehhez?

– Nyilván ebben a helyzetben minden erőnkkel a bennmaradásra koncentrálunk, de nem szabad elfelejteni, hogy a játékosok első számú feladata a szurkolók szórakoztatása, még ebben a helyzetben is. Nem véletlenül mondják, hogy a szurkoló a 12. játékos, ez hál’ istennek nálunk sincs másképp. Remélem, hogy a Tiszaújváros elleni mérkőzésen mindenki átrérzi aki kijön, hogy a csapatnak lehet a lelátóról is segíteni.

 – Több szerkezetet is kipróbáltál már, mükődik a dolog, át tudnak állni zökkenőmentesen egyikből a másikba? Alkalmas a keret a több variációra?

– A mai labdarúgásban nem a játkrendszer a legfontosabb, mert  ha a játékosok betartják a védekezési és támadasi alapelveket és gondolkoznak is, akkor több jó és eredményes döntéseket hoznak. Azt gondolom eddig sikerült megfelelően összeállítani a csapatot. Van két kiváló kiegyensúlyozott kapusunk és a mezőnyjátekosokból van több tapasztaltabb játékos, és sok ambiciózus fiatal, akiknek sokkal magasabb a célja mint megyei I. osztályba szerepelni.

– Mi az amiben fejlődnünk kell ahhoz, hogy továbbra is így menjünk tovább?

– A legnagyobb gondot abban látom, hogy még mindig máshogy gondolkoznak a játekosok az edzéseken és máshogy a mérkőzéseken. Ezért természetes, hogy más döntéseket hoznak az edzésen mint a mérkőzésen. Gondolom, hogy pilanatnyilag leggyorsabban akkor tudunk fejlődni, ha még jobban figyelünk az edzéseken. Nagy dolgokat csak részdolgokból lehet összeállítani, és ezeken a kis részeken kell még sokat dolgozni nekünk.

A Putnok elleni meccsen már majdnem minden smakkolt.

– Mit szóltál a Szlovákia-Magyarország EB selejtező mérkőzéshez?

– Az utolsó fél órát lattam csak a mérkőzésből, mert aznap délután Szencen voltam a Szlovák Labdarúgó Szövetség technikai osztályának a tárgyalásan. Ebben a fél órában úgy láttam, hogy a szlovákok domináltak, de azt gondolom, hogy a két csapat között nincs nagy különbség. Ezen a szinten gyakran dönt az első elért gól. A továbbjutásra a csapatoknak idegenből is pontot vagy pontokat kell hozni, és ez most a első két fordulóba egyiknek sem sikerült.


– A két gólszerző a kezeid alatt nőtt fel, milyen gyerekek voltak?

– Nagyon örültem, hogy Duda és Rusnák betaláltak, mert mindketten nálam kezdtek a Kelet-szlovák válogattotban játszani mikor még 12 évesek voltak. Rusnák Kassán játszott, Duda pedig Sninán. Érdekes, hogy mind a ketten kisebbek voltak a társaiknál, de technikailag már akkor magas szinten játszottak. Rusnák inkáb gyorsabb volt és nem szeretett veszíteni, még az edzéseken sem. Duda nagyon szerette a labdát, meg akarta mutatni, hogy a magasabb és erősebb ellenfelek ellen is meg tudja tartani.

– Gondoltad akkor, hogy felnőtt válogatottságig viszik?

– Igen, mert a tehetségük melett céltudatosak is voltak. Rusnák U-15-ös korában átigazolt a Manchester Citybe és vele utána rendszeres találkoztunk a szlovák U15-től U17-ig. A elit kört játszottuk Olaszországba, ahol a hazai csapaton kivül a csehek és skótok voltak az ellenfeleink. Duda nem volt nagy termetű, de nagyon szeretett focizni.  14 évesen egyedül jött Kassára és bejelenkezett az ottani csapatnál. Nem nagyon bíztak benne, de adtak neki lehetőséget. 18 éves koráig nem is szerepelt a korosztályos válogatottakban, de aztán fél év után már az U18-ban és az U19-ben játszott, és utána már az U21-ben is. Nagyon sokat segített neki a volt szlovák szövetségi kapitány, Jan Kozák, aki már 17 évesen lehetőséget adott neki, hogy bemutatkozzon a felnőtt elsőosztályban.

Szénay Péter egy 2007-es válogatott összetartáson, az akkor még 13 éves játékosokkal.

Share Now

Kapcsolódó bejegyzések

Szóljon hozzá!