A CISE, a helyi kötődésű és környékbeli fiatalok szerepeltetése mellett döntött akkor, amikor megfogalmazta a klub jövőbeni filozófiáját, elképzeléseit.
Mint azt, ahogyan sokan tudják, a felnőtt csapat szereplése az elmúlt három évben komoly lejtmenetbe került.
Az elmúlt fél évben, mindent egy lapra feltéve rengeteg játékost igazoltunk abban bízva, hogy ők majd benntartják a csapatot az NB3-ban. Ez a terv sajnos kudarcba fulladt! A játékosok megméretettek és gyengének bizonyultak. A klub válaszul erre, radikális lépésre szánta el magát, és a sikertelenségi eredményekre hivatkozva, az utolsó meccset követően minden játékossal azonnali “szerződést bontott”.
Visszagondolva az elmúlt évre, sajnos sokszor nem, vagy csak nagyon ritkán láthattunk igazi tüzet a játékosainkban,ami a győzelemhez kellett volna. Ezek után jogosan felmerül a kérdés, hogy ugyanezt a gyalázatos eredményt ötöd vagy tízédennyi költségvetésből is elérhettük volna-e akkor, ha saját nevelésű vagy környékbeli fiatal játékosokból alkottunk volna csapatot….
Kockáztattunk és az végeredményt mindannyian ismerjük, sajnos nem sikerült a bennmaradás az NB III-ban!
A felnőtt labdarúgás költségvetése évről évre több áldozatot, támogatást igényel minden téren, és szinte duplázódtak,sokszor triplázódtak a fenntartási költségek. A játékosigényekről pedig nem is beszélve. A jövőbeni kilátások is azt mutatják, hogy ez az irány szinte elérhetetlen egy ilyen “kistelepülés” számára, mint a miénk. A klub mérlegelte az elmúlt időszak sikertelenségi folyamatát, a bele fektetett energiát és támogatást, és a mellett döntött, hogy megyei első osztályban, nem engedhetjük meg azt, hogy külföldről vagy távoli településekről érkező játékosok képviseljék városunkat.
Tisztában vagyunk azzal, hogy így nem lesz egyszerű elérni a kitűzött célt. De, semmiképpen sem akarunk olyan meggondolatlan döntést hozni, ami nem a városunk érdekeit képviseli. Ezért az építkezés mellett tettük le a voksunkat.
Ha visszagondolunk a 10 évvel ezelőtti időszakra, amikor is a helyi és környékbeli fiatalok kiharcolták a jogot az NB3-as feljutásra, és azzal az időszakkal párhozamot vonunk, akkor hatalmas kontrasztot láthatunk.
Anno a csapat magját helyiek és környékbeliek alkották. Azt a csapatot egészítettük ki rutinosabb máshonnan érkező játékosokkal, csakúgy mint ahogyan ezt a legtöbb csapat tette és teszi is a mai napig. Kijelenthetjük,hogy ez a rendszer nagyon jól működött, hiszen csodás 10 év van mögöttünk. Sok mindenkinek köszönettel tartozunk az eltelt időszakért. Ebben sok embernek a munkája és a támogatása benne van. Mára ez a helyzet viszont már teljesen kifordult magából. Szinte már nincs volt hazai kötődésű játékos a felnőttek között,de ami ennél is rosszabb kidobtunk rengeteg időt, munkát és befektetést az ablakon.
De, ami talán a legrosszabb a történetben, hogy így sem sikerült a bennmaradás. Feltettük a kérdést magunknak, hogy jól van-e ez így? Valóban ez a helyes út? Ha igen,akkor mi értelme az utánpótlásba fektetett munkának? Tényleg olyan játékosok kellenek, hogy képviseljenek minket, akikhez nincs semmi közünk, nem érzik magukénak a klubot és ráadásul velük is eredménytelenek vagyunk?
Sok fiatal tehetséget visznek el tőlünk az utánpótlásból minden éven NB1-es és NB2-es klubok már 10 éves kortól. Többen korosztályos válogatottságig jutottak el, ami azt bizonyítja, hogy utánpótlás téren jó munka folyik Cigándon, jók az alapok! Akkor mi a baj velünk? Miért nem tudunk élni az előttünk álló lehetőséggel? A gyermekeink jövőjét illetően, és számolva természetesen a kockázattal arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy ebbe kell fektetnünk az energiát a továbbiakban.
Ezért döntöttünk úgy, hogy találjuk meg a legmegfelelőbb embert arra a célra, aki látja, magáénak érzi az utánpótlás-nevelés fontosságát, és mer kockázatot vállalni azzal, hogy minél több helyi kötődésű fiatalt épít be a csapatba. Ezért kap most bizalmat a felnőtt csapat irányítására, az utánpótlás nevelés eddigi irányítója, Nagy Gábor aki kellő tapasztalattal rendelkezik ezen a téren.
Nem feledhetjük el,hogy Nagy Gábor már többször bizonyított, hiszen az ő keze munkájának a gyümölcse a 10 évvel ezelőtti NB3-as feljutás, és tavaly a megyei II. osztályban is bajnok lett a csapata. Ezért kellő rutinnal rendelkezik.
A kijelölt út rögös lesz,és talán hosszú is, de mi mégis ezt tartjuk most kézenfekvőnek!
Ahhoz, hogy az NB3-as célunkat újra elérjük, rengeteg munkára, időre, és támogatásra van szükség.
Nagy Gábornak és csapatának “gólgazdag”, és sikeres időszakot kívánunk az építkezéshez. A szurkolóktól türelmet, megfelelő buzdítást és támogatást kérünk ahhoz, hogy közösen elérjük céljainkat, és újra mindenki büszke lehessen a cigándi csapatra!
Újra nagy fába vágjuk a fejszénket ezzel az építkezéssel, de bízunk abban , hogy jelenlegi és leendő szponzoraink támogatásra alkalmasnak tartják majd ezt az irányt, és bízom benne, hogy segítenek nekünk!
Hajrá Cigánd!
Hajrá Darazsak!
A CISE vezetősége
Szóljon hozzá!