– Egyedi, különc dolog kapusnak lenni. Hogy érzed, mennyire választottad te ezt a posztot, vagy mennyire a poszt „választott” téged?
– Apukám inspirált, ő a példaképem gyerekkorom óta, mert a családban mindenki mezőnyjátékosként focizott, ő volt egyedül kapus, ami miatt én is ezt választottam.
– Hány éves korodban kezdtél el focizni?
– Tíz éves koromban kezdtem el focizni Hajdúböszörményben. Előtte több sportágat is kipróbáltam, mint például a kosárlabda, ami nem tetszett, de nem is igazán ment, vagy a kézilabda, ahol kezdetben beállós voltam, majd innen mentem be a kapuba, de éreztem, hogy a kézilabda sem az igazi.
– Pályafutásod során, hogy látod, mennyire fontos a tehetség és a szorgalom kontrasztja? Érdemes, vagy éppen lehet-e a kettőt különválasztani egymástól?
– Én személy szerint úgy tartom, hogy kell tehetség a focihoz, de én a szorgalmat és az alázatos munkát jobban preferálom, mert anélkül nem működik.
– Második szezonodat kezdted Cigándon, hogy érzed magad?
– Nagyon jól! Az új játékosok gyorsan beilleszkedtek, az edzések pedig jó hangulatban telnek.
– Milyennek látod a mostani csapatunkat a tavalyihoz képest?
– Sokkal erősebbnek! De a tavalyi sem volt gyenge, hiszen megnyertük a bajnokságot, csak az osztályozó mérkőzésen maradtunk alul.
– Mivel motiválod magad edzésről-edzésre, meccsről-meccsre?
– Engem az motivál, hogy a bajnokságban a csapatunk kapja a legkevesebb gólt, s ha lehet minél több mérkőzést nullára hozzunk le, és a lehető legjobb teljesítménnyel tudjak hozzájárulni a csapat szerepléséhez.
– Feljutunk az idén az NB III-ba?
– Sajnos erre a kérdésre nem tudom megmondani a választ. Hosszú út áll még előttünk, mert először a bajnokságot kell megnyerni, ami nem lesz könnyű, és ha sikerül lesz még egy osztályozós párharc is, amit abszolválnunk kell. De ezért dolgozunk minden nap, hogy elérjük ezt a célt. Hiszek benne, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét.