„Egyszer még visszatérek, ebben biztos vagyok, de már nem játékosként!”

A játékoskeretben megtörtént az első idei változás: távozik eddigi csapatkapitányunk, Katona György.

Katona György először közel tíz éve, 2014 januárjában érkezett az akkor NB III-as cigándi csapathoz. 148 bajnoki- és négy osztályozó mérkőzésen lépett pályára CISE-szerelésben, két időszakban, hat év alatt összesen 152 bajnokin viselte a cigándi mezt. A legutóbbi három év csékájával emlékeztünk vissza, erre a nem kis időre.

– Legszebb emléke(i)d?

– Húú, hát abból nagyon sok van! Kettőt szeretnék kiemelni,  a 2016-os NB II-be való feljutás örök emlék marad, nagyon jó csapatunk volt, igazi győztesek alkották azt a gárdát, akikkel minden nap öröm volt edzeni. Önfeledt ünneplés volt az utolsó forduló után. Valamint a idén nyáron a Monostorpályi elleni osztályozó-mérkőzés visszavágója, ahol több mint 1600 néző volt a lelátón, fantasztikus hangulat volt. Érezni lehetett mennyire akarja mindenki ezt a sikert, pályán és pályán kívül egyaránt.

Mindent eldöntő gólpassz a Monostorpályi elleni osztályozó visszavágóján.
– Hál’ Istennek ebből is van jó pár, hiszen több mint 150-szer sikerült pályára lépni három osztályban a klub színeiben. Ha mindenképpen ki kellene emelni egyet, akkor ez a mérkőzés a nyíregyházi stadionban volt és az első NB II-es győzelmünket ünnepeltük. Nyertünk 2–1-re a Feczkó Tamás által dirigált, később NB I-be feljutó Balmazújváros ellen, ahol sikerült a végjátékban győztes gólt szereznem.
– Legszebb gólod?
– Voltak szép szabadrúgás gólok, jó befejezések, csukafejes a Cegléd ellen, de a legszebb gólomat – érdekes -, pont ellenfélként szereztem Cigánd ellen. Nyírbátorral vendégeskedtünk itt, és egy jó labdaszerzést követően közel a félpályáról sikerült gólt rúgnom Hrabina Alex kapujába. Annyira nem örültem neki, de ez volt a legszebb gólom pályafutásom során.
– A legjobb csapat a 2015/16-os NB II-be feljutó brigád volt. Nagyon tudtunk egymásért küzdeni és sok időt töltöttünk együtt a pályán kívül is. Örökre szóló barátságok kötődtek abban a szezonban.
2014. március 8-án második cigándi bajnokiján Igor Bogdanovics mellett, aki akkor a Hajdúböszörmény játékos-edzője volt.

 

– Legjobb edző?
– Szénay Péter! Empatikus, felkészült, nagyon sokat lehetett tőle tanulni.

– Sokat és mindenben! Mikor ideigazoltam 2014-ben egy pályánk volt és a kis műfüves. Nem volt a klubház és a Vasút utcai edzőközpont sem. Az edzésfeltételek eléggé mostohák voltak, és akkor még finoman fogalmaztam. Volt olyan félévünk, hogy kb. tíz helyszínen végeztük el az edzésmunkát. Azóta sok fejlesztésen ment keresztül minden téren a klub. Nagy öröm, hogy az utánpótlásban is van előrelépés évről évre. Jelenleg minden feltétel adott ahhoz, hogy magas színvonalú munka legyen minden korosztályban és felnőtt csapatban egyaránt.
– Hogyan tovább, mik a további terveid?