Felnőtt csapatunk a harmadik helyről várhatja az NB III Északkeleti csoport tavaszi folytatását, és bár az őszi szereplésünk felülmúlta a várakozásokat, vezetőedzőnk még feljebb törne tavasszal. Igor Bogdanovic értékelte a szezon első felét, beszélt a tavaszi várakozásairól és karácsonyi terveiről is – INTERJÚ
– Milyen volt az őszi szezonunk, ha egy pár szóval kellene jellemezned?
– Meglepően sikeres!
– Újonc csapatként sikerült az őszi tabella harmadik helyére vezetned a gárdát. Elégedett vagy az idénnyel?
– Amikor június 26-án, először találkoztunk az öltözőben az első edzés előtt, 36(!) játékos ült velem szemben. Az első gondolatom az volt, hogy biztos jó helyen vagyok? Nem hittem el, de egyben boldog voltam, mert ezt számomra jót jelentett, hogy ennyi játékos szeretne Cigándon játszani. Elkezdtünk együtt dolgozni, edzésről-edzésre, napról-napra, játszottunk felkészülési mérkőzéseket, elindult a bajnokság, és pik-pak vége is lett. Nagyon gyorsan eltelt ez az őszi szezon. Reálisan nézve nálam az elsődleges cél az volt, hogy olyan csapatot alakítsunk, hogy nyugodt félévünk legyen. Újoncként minél hamarabb érjük el a klub által kitűzött célt: a biztos bennmaradást. Viszont a saját fejemben másik célt is kialakítottam, a stábbal együtt elkezdtünk dolgozni azon, hogy mindenben jobbak legyünk, olyan helyen álljunk a tabellán, hogy minden cigándi büszke legyen ránk. Lehetett volna jobb is, de a végére elfáradtunk fejben, ezeket a mentális dolgokat kell kezelnünk a későbbiekben. Nyilván elégedett kell, hogy legyek, mert minden játékos egyénileg és csapatszinten is jóban teljesített a vártnál. Azonban van hiányérzetem, mert természetesen voltak hibák, de a tavasszal azon leszünk, hogy ezeket minél jóban leredukáljuk és kiküszöböljük.
– Mi volt a siker titka?
– Teljesen őszintén mondom, hogy a klubvezetés és a körülmények! Én már ezt évekkel ezelőtt tudtam, hogy Cigándnak nagy respektje van a magyar fociban, ez most teljes mértékben meg is tapasztalhattam. Szerencsém van, hogy ilyen klubhoz kerültem. Minden edzőkollégának azt kívánom, hogy ilyen helyen dolgozhasson és ilyen munkatársai legyenek. Csak a saját munkámmal kell foglalkozom, ez óriási dolog, mert itt mindenki a maga dolgát végzi.
– Azért a játékosok és a te érdemed se vedd el, mert véleményem szerint ez a fő összetevő?
– Nyilván igen, de elengedhetetlen és a legfőbb dolog a magabiztos háttér, ha ez megvan a többi csak aztán jöhet.
– Mi jelentette a legnagyobb kihívást a szezon során?
– Minden egyes újonc csapatnál, minden egyes új szezonban, új bajnokságban vannak kihívások, így voltunk mi is ezzel. Jó csapatot alakítani, tetszetős játékot játszani, nyerni a mérkőzéseket, hogy legyenek kiszolgálva a szurkolóink. Nekem viszont egy dolog fontosabb volt mint a többi. Csapatot szerettem volna építeni, minden szempontból nézve: mentálisan, taktikailag, technikailag, fizikálisan, úgy érzem ez sikerült.
– Miben kell leginkább fejlődni tavasszal?
– Mindig reálisan próbálom nézni a dolgokat, ez így van most is. Elvileg minden jól alakult, sok mindenben nem kell változtatnunk, de nem szabad hátradőlni. Azt szeretnénk elérni, hogy a játékosaim mindenben jobbak legyenek. Soha nem szabad feladni, pozitívnak kell lenni mindig, mentálisan erősödni. Mindenki tudja, hogy fejben dől el minden, ez a labdarúgásban is így van.
– Mennyire fog változni a játékoskeret?
– Igen, ez mindig érdekes kérdés, mert ha nézem a tabellán elfoglalt helyünket, akkor nem nagyon lenne okunk változtatni. Viszont minden szünet alatt elég idő van visszanézni, visszatekinteni, értékelni a múltat, csapatként és egyénileg egyaránt. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nekem nagy szerencsém van itt Cigándon, mert a vezetők, játékosok, stábtagok, de minden klubnál dolgozó egy irányba húz, és ezért óriási köszönöm jár mindannyiuknak. Pár frissítés lesz, Erdei Andris személyében már érkezett egy rendkívül tehetséges középpályás, aki nagy hasznunkra lehet a későbbiekben. Tárgyalásban állunk még pár játékossal, de lesznek távozóink is, picit frissíteni kell csapaton belül a jobb eredmények elérésében bízva.
– Mint minden valamire való klubnak, így nekünk is vesszőparipánk a fiatalok szerepeltetése. Többen fent készülnek már a csapattal, ketten be is mutatkoztak az ősszel. Milyen változás várható ebben a tavasszal?
– Nagyon tehetséges fiataljaink vannak, akik szorgalmasan dolgoznak, a félév alatt amióta itt vagyok szembetűnő a fejlődésük. Én szeretem a fiatal játékosokat bedobni a mélyvízbe, ha megérdemlik és kellőképpen alázatosak a futball és a klub iránt. Popovics és Silling helyzetét különválasztanám, illetve idesorolnám Kőrizs Ákost is, ők előrébb tartanak a társaiknál, ez a három játékos ha nem lenne fiatalkorú, akkor is kellő versenytársaik lennének a többi felnőttkorú labdarúgóinknak. Dócs Beni és Juhász Dominik fejlődése is megkérdőjelezhetetlen, de a Patakról visszatérő Gégény Zénóé is, akinek csak jót tett, hogy kölcsönben játszott. Ők mindannyian velünk kezdik a felkészülést, és ha minden igaz van egy-két tehetséges játékos, akik érkezhetnek még az U19-ből a felkészülésre, de róluk egyeztetni fogok még az utánpótlás vezetőkkel.
– Mi lesz a téli program, mikor kezdődik a felkészülés?
– Egyelőre a játékosok téli pihenőre vonultak, majd január 2-tól megkapják az egyéni házi feladatokat, és szépen lassan beindulnak az alapozás előtti munkák. Január 15-től a vasárnap kivételével minden nap edzések vagy felkészülési mérkőzések szerepelnek a programban, egyetlen egy céllal, hogy legyünk annál is jobbak mint amit az őszi szezonban produkáltunk.
– Mi lesz a cél tavasszal?
– Elmondtam a fiúknak a záróvacsorán, hogy menjenek haza és pihenjenek, január másodikáig felejtsék el a focit. Utána feltöltődve vágjanak neki az alapozásnak, annak tükrében, hogy tavasszal a tizenhárom bajnoki meccsből tizenhármat nyerjünk meg.
– Hogy telik a karácsonyod, amelyből ha minden igaz mindig kettőt ünnepelsz?!
– Igen, már lassan 20 éve, hogy mind a két karácsonyt megünneplem. Mindkét alkalommal szűk családi körben fogok ünnepelni, Magyarországon és Szerbiában is a szeretteimmel töltöm az időmet.
Szerb karácsonyi szokás
Január 6-ára elkészülnek az ételek, de senki nem nyúlhat a megterített asztalhoz. A család legidősebb férfitagja kimegy a kertbe, és egy fejszével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében három csapást mér egy száraz leveles tölgyfaágra, amelyet badnyaknak hívnak. Majd a férfi visszamegy a házba, kezébe vesz négy diót, amiket aztán a négy égtáj felé hajít, és a padlót szalmával szórja fel. Ezután az egész család templomba megy, és hazatérésük után egyetlen kalácsot osztanak el a család tagjai között. A többi ételt másnap fogyasztják el.
Vezetőedzőnk januárban jelentkezik az MLSZ Edzőképző Központjának legmagasabb szintű képzésére, a Pro-licenc tanfolyamra.
